Édesanyák, ti mind virágok vagytok,
de ezen napon másként illatoztok.
Úgy ragyogtok mint a vasárnapi ég,
az élet nélkületek csak sivár semmiség.
Sok-sok illat kavarog fejekben
az egyiken, mi enyém, megpihentem,
hozzábújtam egy múló ölelésre,
hogy az övé vagyok, talán ő is kérte.
Áldott a nap, ragyog tiszta égbolt,
minden szívben csillámlik egy fényfolt,
a boldog percek még közelebb lépnek,
csak a tiéd, senki másé, érzed...
"Koldus vagyok a legnagyobb a világon,
nincs már Anyám sírra hordok virágot"...,
de ti bújjatok ma kedves illatukba,
oly szorosan, mintha nem is volna!
Kovács Kókai Kata
Szerzői jogok fenntartva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése