Papp Ádám: **Blues Anyáknak**
Ez a Világ sokszor nehéz én bennem,
de Anyám ne félj sose, ez a keresztem.
Ez az az Út, amit járni vágytam egykor;
ezek a tájak, tavak, patakok,
s benne te úgy ugyan ott vagy velem
ahogy én is - legyél bárhol - veled vagyok.
Gyermekként annyiszor hallgattam,
annyiszor sírtam az életbe magam.
Annyiszor fájtak szavak, csendek.
Most jobb. Ezek új idők már,
ezek új szelek, színek, partok,
de Anyám mosolya sokszor visszajár.
- Anyám, ideje békét hívni, amennyit lehet,
mert nézd, annyi, de annyi ember szeret.
Annyi kívánja neked a legjobbakat;
üde tisztaságot, nyugalmat, ölelést,
s talán én kevés vagyok e varázslatra,
de nem kérek mást, csak, hogy ezt
a szeretetet minden pillanatban megértsd.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése